Az első napok
2007 szeptember 28. | Szerző: Nagyiv
Szülés után a megfigyelőszobából a gyermekágyas osztályra kerülhettem. 4 ágyas szoba volt, közel a lépcsőházhoz (látogatók), és a büféhez (kávé), szóval optimális helyen. Mikor beléptem, ketten voltak a helyiségban, 2 anyuka, és 1 baba. Kiderült, hogy a babás anyuka már mehet haza, a másik anyuka babáját pedig fény alatt kell tartani…Szóval így kezdődött…Gyorsan kipakoltam, és türelmetlenül vártam, hogy újból láthassam, mi több megölelhessem a Kisbabánkat. Ennek csupán időfaktoros akadálya volt, meg kellett várnom, hogy tüzetesen megvizsgálják Szonját, és biztosak legyenek affelől, hogy a külvilághoz való adaptációja sikeresen megvalósult…
Elmondhatatlan érzés, amit átéltem, mikor kihozták…Csak néztem, és nem tudtam (azóta sem tudok) betelni Vele…Hihetetlen, hogy ez a törékeny kis Élet rám és a szeretteire van utalva…Nyomasztó felelősség, hogy tőlünk függ, milyenek is lesznek a legmélyebben bevésődött intuíciói, emlékei…
A rooming-in ellátást választottam, és a 4 nap alatt végig kinnt volt velem a Baba. Meglepett, hogy a lehetőség ellenére a legtöbb Anyuka nem használja ki ezt a nagyon fontos, és megismételhetetlen pár órát, napot hogy megismerhessék egymást az újszülöttel. (Ez nem szemrehányás, mindenki másképp gondolkozik, és nem biztos, hogy csak egy út a helyes)
A kórházi napok alatt jóformán semmit nem aludtam, de nem voltam álmos, csak a boldogságot éreztem folyamatosan…a harmadik nap, mikor már tudtam volna kicsit pihenni, a Kisbabánk lett éberebb, és persze éhesebb is..
Jó emlékeim vannak az intézményi benntlétről, annak ellenére, hogy várandósságom alatt többször megjegyeztem Apának, hogy” megszülöm a babát, és hozzon minket haza!” Persze nem gondoltam komolyan, mert első a biztonság.Jobbanmondva a Kicsink biztonsága.
Gyakorlatom révén nem okozott különösebb gondot Szonja ellátása (fürdetnem nem nekem kelllett), pl. tisztábatétel, átöltöztetés, köldökápolás.
Szerencsére mindkettőnkkel rendben volt minden, Szonja még a vércsoport-incompatibilitás (összeférhetetlenség) miatt sem sárgult be.
Engem is megvizsgált a Dokinéni, és megkérdezte, tetszik-e a heg? (mármint gátmetszés) Szégyen, nem az, de én egészségügyis létemre nem mertem megnézni…mondtam Neki, hogyha jónak találja megelégszem a szakvéleményével, és elhiszem Neki, hogy rendben van a seb.
Azonban számomra is hihetetlen módon, de a hazamanatel előtt bepánikoltam. Az addig magabiztos nőből egyszerre bizonytalan lány lett…aki majdnem elsírta magát…
Elkezdtem öltöztetni Szerelmünk Gyümölcsét (Apa hozta be az előre összekészített kis holminkat) és félúton a kiskabát és sapka között úgy éreztem, FOGALMAM SINCS, JÓL ÖLTÖZTETTEM-E FEL…Mármint, hogy nem-e sok, vagy kevés a ruha, amit ráadtam…
Akkor új volt ez az érzés, ma már ismerős…Rájöttem, hogy ez nem más, mint a szeretetből fakadó féltés..Ez az úgynevezett “Anyai ösztön”, a legjobbat adni vágyás, az aggodalom, ami szükséges motiváció egy új kis Élet gondozásához.
Azóta, mindig fel-felbukkan ez az érzés, ha rágondolok, vagy ránézek Szonjára, vagy ha meghallom, hogy sír…de most már nem ijedek meg tőle.
Nem pánikolok be, hogy jól, vagy rosszul csinálok-e valamit a Babával, hiszen Érte teszem, és jót akarok Neki…Ez lenne a feltétel nélküli szeretet? Azt hiszem, igen.
Szülés után
2007 szeptember 13. | Szerző: Nagyiv
Szonja 2007.08.28-án 5:55-kor született. Minimum két órát kell szülés után a megfigyelőben tartózkodni.
Nem éreztem fájdalmat, vagy fáradtságot, epekedve vártam, hogy kihozzák az újszülött-vizsgálóból a Kislányunkat. Amikor ez megtörtént, szerettem volna minél előbb mellre tenni. Ez némi akadályba ütközött, mert Szonja jobb keze a szájában volt, és Ő nem is akarta, hogy máshol legyen. Mikor végre sikerült szabaddá tenni a táplálék útját, nagyon jó reflex-szel egyből megtalálta a mellemet…és egyből helyesen kapta be…Mondjuk tej még nem volt benne, de Őt ez nem zavarta…
Mikor már elegett cicizett, megpróbáltam leválasztani a szeretetforrásról, hogy némi közös kép is készülhessen Apával és Vele. Kisasszony ezt meglehetősen rossz néven vette, és annyira elkezdett sírni, hogy amikor ismét elvitték a reggeli doktori újszülöttvizit erejéig, már tiszta vörös volt a feje…
Az újszülöttes Dokinéni a vizsgálat után kijött hozzánk (már nagyon vártam, hogy megtudjam, egészséges-e a Kisbabánk), és azt mondta: Szonjával minden rendben van, csak kicsit gyors a légzése. Ezt betudtam az erőteljes, méltatlankodó, (vagy inkább rémült) sírásának.
Nem kértem reggelit, csak pár korty vizet ittam. (szülés után 3 órával).
Apa nagyon boldog volt, próbáltuk felfogni az örömteli eseményt, hogy megszületett az első Kisbabánk!!!
Anyukám beszaladt 7 körül, munka előtt, megmutatták Neki Szonit, de mi nem tudtunk találkozni, (mert nem kelhettem föl, és mehettem ki), ezért írt nekem egy gratuláló-sms-t. Amilyen figyelmes, hozott a Férjemnek reggelit, aki először nem akarta megenni…azután a gyermekágyas osztályra való átkerülésre való várakozás alatt megbírkozott a szendviccsel.
9 körül jött egy szülésznő, aki megvizsgált a vérzésemet illetően, érdeklődött az állapotomról. Mivel teljesen jól voltam, mondta, hogy elmehetek zuhanyozni!
Már nagyon vártam, hogy megmosakodhassak…A szülésznő kikísért a zuhanyzóba. Segített előkészíteni a holmimat, és végig ott maradt velem (gondolom, azért, hogy nehogy baleset érjen, vagy rosszul legyek).
Én 1/2 10 körül kerülhettem át a gyermekágyas osztályra.
A szülés
2007 szeptember 9. | Szerző: Nagyiv
2007.08.28-án 02:30 körül értünk be a klinikára
A portás szöszmötölt a kulccsal, mert zárva volt az ajtó… én meg már nagyon rosszul voltam.
Lifttel mentünk fel az 1. emeletre, Anyósék a kocsiban maradtak várakozni.
Becsöngettem a szülőszobára, ahol egy szülésznő (micsoda meglepetés!) fogadott.
Röviden előadtam az előzményeket, de azt mondta, őt ez nem érdekli, csak a vizsgálat eredménye
Hiába mondtam, hogy apás szülést terveztünk, kegyetlen mód becsukta az ajtót, Apa pedig kint maradt a folyosón.
Meghallgatták Húspogi szívhangjait, és jött az ügyeletes orvos megvizsgálni…
Mindenki tiszta fáradt volt már, mert az éjjel 6 picuri bújt elő erre a világra
Az ügyeletes orvos közölte, hogy 4 ujjnyira nyitva vagyok, és felajánlotta, hogy felhívja az orvosomat.
Ez nagyon jól esett, mert akkor már nem igazán tudtam logikusan gondolkodni
Felvették az anamnézist, megcsinálták a rutinvizsgálatokat..és hiába mondtam, hogy az elmúlt 2 órában már 4-szer nagyvécéztem, még fel kellett tennem egy hashajtó kúpot is…
Szóval beérkezés után a következők történtek:
1.Magzati szívhang hallgatás
2. Nőgyógyászati vizsgáltat
3. Testsúly- (76kg), testmagasság -(
4. Anamnézisfelvétel
5.Hashajtó kúp adása
(Borotválni nem kellett (hála az otthoni rendszeres epilálásnak), de úgy tudom, azt is szoktak ilyenkor.
Én nagy dumás vagyok, megjegyeztem, hogy nem is gondoltam, hogy ebből még ma baba lesz, mire az egyik kedves szülésznő: “Jobb is lett volna, ha vár még holnapig a szüléssel”
AlAPHELYZETBŐL BIZTOS VÁLASZOLTAM VOLNA VALAMI KEDVESET, DE A FÁJÁSOK MIATT
A kúp felhelyezése után kimehettem Apához a folyosóra, mondtam Neki, mi a helyzet, és Ő felhívta a Szüleit, hogy mi maradunk, Ők mehetnek haza. Integettünk Nekik az ablakból…azután csak ketten maradtunk a folyosón.
Mondtam Apának, hogy be kell mennem, mert WC-nem kell, és nem akarok kirohangálni, de 1x még kinéztem hozzá…
02:50 körül megérkezett az orvosom, aki kérdezte, hogy zuhanyoztam-e már?!
Soká lett melegvíz, de jól esett tusolni. Mikor kész lettem, Dokinéni mondta, hogy burkot kell repeszteni!
Befektettek az egyik “Apás” szoba szülőágyára, és Dokinéni BURKOT REPESZTETT. Mondjuk elég félelmetes volt, amivel csinálta, de megpróbáltam arra gondolni, hogy a Baba érdeke.
A burokrepesztés kellemetlen volt ( mint az utolsó heti nőgyógyászati vizsgálatok, de klasszikusan nem fájt…
Enyhén meconiumos volt a magzatvíz, Dokinéni mondta, hogy lehet, hogy emiatt indult be a szülés.(Nem is tudtam, hogy ETTŐL IS BEINDULHAT)Meleg víz folyt a lábaim közé, de nem volt se jó, se rossz érzés.
VISZONT UTÁNA NAGYON!FÁÁÁÁÁÁÁJT
Ekkor beengedték hozzám a szépen beöltöztetett FÉRJEMET, aminek nagyon örültem, de már iszonyú erősek voltak a görcsök!
CTG monitorizálás szerint csak 50% körüli fájásaim voltak, de én nem úgy éreztem….
Sokmindenere nem emlékszem, de pár dologra igen:
1. Apa végig mellettem volt
2. Dokinéni végig a szobában volt
3. Rám tették a maszkot, hogy kapjak “gázt, ettől kicsit jobb lett, de korántsem annyira, mint mások mondják.
Annyira erősek voltak a fájások, hogy egyáltalán nem volt szégyenérzetem! Ami nekem elég fura volt!
Apa kérdezte, hogy fényképezhet-e, de nem tudtam Neki válaszolni…azért csinált képet….
Sokminden kiesett, de arra emlékszem, hogy arról beszéltek, hogy “nem lesz így jó”, …maradjon köztünk, kell-e már kakilni (bocs)
A szülésznő mondta, hogy koncentráljak, mert nem jól van a baba (bradycard, azaz lelassult a szívfrekvenciája)
EKKOR ÖSSZESZEDTEM MAGAM (MEG IS DÍCSÉRTEK) ÉS (ÚGY EMLÉKSZEM 3 NYOMÁSRA) ….
2007.08.28-án 5:55-kor megszületett Szonja Róza
3030g,
Apgar 9/10/10
Annyira féltem, egyből azt kérdeztem, hogy jól van-e?
A válaszra nem emlékszem, csak arra, hogy a mellkasomra fektették, és Apa azt mondta:
Azután Apa elvágta a köldökzsinórt, Szonit elvitték, engem pedig elkezdett “összeöltögetni”Dokinéni.
Ezután 2 órát kellett még a figyelőszobában tölteni.
Szonja születése 5.
2007 szeptember 9. | Szerző: Nagyiv
HELYZETJELENTÉS
Szóval 23:00-tól 00:00-ig klasszikus 5 perces fájásaim voltak, de azután…lett 3 db 10 perces, én meg nem tudtam, hogy akkor most mi van, mert már akartam indulni a klinikára, de ez a dolog kissé megzavart…
Azután a természet rendezte a dolgokat, mert visszatértek az ötpercesek, én meg mondtam Apának, hogy ne pánikoljon, de lassan indulnunk kell…
Még én nyugtatgattam, hogy ne kapkodjon, hiszen kocsival 5 percre lakunk a klinikától!
A holmimat már a héten szépen összepakoltam (mondjuk lehetett volna előbb is, de Húspogi semmi jelét nem adta, hogy a kiírt időben [2007.08.29]akarna előbujni, és a 22-i CTG-n sem bíztattak semmi jóval.
Apósom vitt el bennünket, és Anyósom is elkísért (nagyon jól esett, ezúton is még egyszer köszi Nekik, csak én még mindig azon agyaltam, lehet, hogy vaklárma az egész, és akkor feleslegesen ugrasztottuk Őket!!!
Szonja születése 4.
2007 szeptember 9. | Szerző: Nagyiv
Röviden az előzmények:
08.27.-én reggel 2:37-kor távozott a nyákdugó egy része…

Az első hónap
2007 október 29. | Szerző: Nagyiv
Kisbabánk annak ellenére, hogy nem tudom kizárólag anyatejjel táplálni, nagyon boldog kiegyensúlyozott, szép, erős baba. Az első élethónapjában minden etetés előtt és után mértem a szopott AT-t, hogy tudjam kell-e pótolnom, és ha igen, kb. mennyivel. A táplálékigénye 300-400 ml volt napont, 8-9x evett, és kb a 2/3-a, fele volt a táplálékának pótlás. Milupa Aptamil H.A. prev.-vel egészítettem ki a szopásokat. Naponta 5-20 ml-t tudtam kifejni pluszban a két ciciből…A pótlást kis, babáknak való 30 ml-es mérőpohárból kínáltam. Nagyon ügyesen tud inni!
A fejét már a kórházban, szülés után meg tudta tartani. A kezecskéi általában ökölbe szorítva vannak (evéskor viszont nyitogatja az ujjacskáit). A Moro -(zajra átkaroló mozdulatot végez), és a Babinszky (talpát megérintve begörbíti a lábbujait) reflexei még megvannak.
Szeret fürdeni, ez általában lehetőség szerint Apával együtt töltött tevékenység. Már a fürdés előtti előkészületet is nagyon élvezi, amikor pucérkodhat (egy pelenkával letakarva a törzse) a pelenkázóasztalon. Gyógyszertári hydrophiles fürdetőkrémet használunk, a haját pedig Sebamed-es babsamponnal mossuk. Fürdetéskor 24-26 fok van a szobájában, ennek ellenére, mikor kivesszük a vízből mindig fázik szegény. A Vigantol csepp beadásához cumicselhez folyamodtunk, mert másképp nem tudjuk Neki beadni, csak: cumijára cseppentjük, és mikor sír, be a szájacskájába..Ilyenkor tuti, hogy mind lenyalja róla.
Elég sokára esett le a köldökcsonkja, mert 2007.08.28-án született, és 09.10-én esett le a köldökcsonkja. Még utána is hintettem hexachlorophines hintőporral, ugyanis még tisztult a heg, és így nem is fertőződött el.
2007.09.10-én volt először Szonja pár percet a szabad levegőn, és látszólag tetszett Neki. Persze jól felöltöztettem, nehogy megfázzon, mert mint már írtam, a hőháztartása még nem az igazi.
2007.09.12-én voltunk először tanácsadáson. 3030-g-al született, ekkor mért súlya pedig kereken 3000 g volt. Több pótlásra lett szükség, mert a hossza is maradt a születéskori 50 cm.
Az első betegség:
Sajnos minden óvintézkedés ellenére Kisbabánk megfázott. Elkőször csak szörcsögött, ekkor elkezdtük használni a porszívós orrszívót. Szerencsére nem félt tőle, és nem is sírt a művelet közben. Mivel egy hét alatt sem rendeződött a náthája a Dokinénije Ospamox (ampicillin) antibiotikum szuszpenziót rendelt Neki naponta 2X, és kevert orrsprayt. Az orrspray elkészítéséhez meg kellett venni egy csecsemő Nasivin orrcseppet, egy felnőtteknek való Tobrex szemcseppet, valamint egy Paxirasol orrsprayt. Ez utóbbit azért, hogy kiöntve a tartalmát, fele fele arányban keverve a szem-és orrcseppet ebből fújhassam a bab orrába. A kezelés körülményessége ellenére sikeres volt, kisbabánk meggyógyult. Betegsége alatt csak hőemelkedése volt (legmagasabb 37.3), láza nem.
Összességében elmondható, hogy az első hónapon szerencsésen túlestünk, és azt leszámítva, hogy Apa és Anya is nagyon fáradt és kialvatlan, boldogságunk leírhatatlan.
Nap mint nap újra felfedezzük első kisbabánk újdonságát, gyönyörködük benne (mert csak azt lehet), és próbálunk belerázódni a kisgyermekes szülők változatos mindennapjaiba.
Oldal ajánlása emailben
X