Muszáj leírnom!
2008 május 21. | Szerző: Nagyiv
Tegnap este a Kislányunk holtfáradtan ugyan, de 3x egymás után kapaszkodás nélkül megállt!!!Életében először! És még nincs 9 hónapos!:)
A nyolcadik hónap
2008 április 26. | Szerző: Nagyiv
Be kell látnom, hogy iszonyatosan nagyot tévedtem, amikor azt hittem, hogy az államvizsgára való készülés utáni kimerültség a legnagyobb….Folyamatosan, napról napra gyűjtögeti az ember lánya a cseperedő csecsemő életrevalóságából kibontakozó folyamatos készenlét fáradalmait…. hogy azután egyszer csak (mint velem is megtörtént) olyan mély álomba zuhanjon, amiből igencsak erős motiváló tényező tudja felébreszteni. Ez úgy esett, hogy hajnal volt már, felébredtem, hogy motoszkál a picink, de KÉPTELEN VOLTAM felkelni Hozzá…Pedig ilyenkor mindig ránézek, betakarom…de most..EGYSZERŰEN VISSZAALUDTAM!!! Napokig kísértett a mardosó bűntudat, hogy milyen rossz anya is vagyok, mikor előbbre helyezem a pillanatnyi lustaságomat Szonjánál…azután rájöttem, hogy ettől már megtörtént a dolog.
Az anyaság csodálatos dolog…csakhogy mielőtt a gólya megérkezik, mindenütt boldog, ápolt és szép, kipihent anyukák mosolyognak gömbölyded békésen hozzájuk bújó kisbabájukkal…..Mindenféle bébikaját szívesen és jó étvággyal, hatalmasra nyitott szájjal várnak a képeken a kicsik, hogy azután nyugodtan játszanak a babajátékaikkal a tiszta, tökéletesen rendben lévő babaszobájukban…
…és nem reklámozzák a tomboló, kimerültségtől teljesen kivörösödött fejű, szabadságra vágyó, mindenre kíváncsi piciket…
…a tanácstalan anyukát, aki legalább egy órát készítgeti (frissen) szeretettel a zöldség- vagy gyümölcspürét, paszírozza a csirkemellet- hogy azután Szeme Fénye egy pillanat alatt romba dönse azon álmát, hogy ezt biztosan szívesen megeszi…
…a mosásra váró “nemtudommivelfogkijönniezafolt” tetrapelusokat és ruhácskákat..
…a pelenkázóasztalt, ami egy átöltözés, vagy peluscsere után úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna…
…a babaszobát, vagy játszóhelyet, ami a kicsi megérkezése/odatétele után jobb esetben is olyan, mintha nagytakarítás előtti kirámolást végzett volna az ember…
…az anyukát, aki nem kinyúlt melegítőben akar rohangálni egész nap (mert mindenhol azt olvassa, hogy ez a válás felé vezető út alapköve), mégis ezt teszi, mert ebben a legkényelmesebb kúszni és lécsőzni a babával, arról nem beszélve, hogy egy késői böfi után nem esik kétségbe, hogy tönkrement a ruha…
…az anyukát, aki szeretné olyan ápoltan és fitten tartani magát, mint szülés előtt..csakhogy ez már sokkal több erőfeszítést igényel, mert kevesebb az idő, és pláne az energia…
(én most főleg azokról az anyucikról mesélek, akik nem engedhetik meg havonta a fodrász- manikűr- pedikűr dolgot, és többnyire a nap legnagyobb részében egyedül vannak a picijükkel)
Lányunk 2008.04.06-án (7 hónapos és egy hetes) korában, EGYEDÜL, KAPASZKODVA FELÁLLT!!!! ( Azóta mindenütt megpróbál felállni, ahol csak eszébe jut, és valamibe meg tud támaszkodni)
Bár kicsit többet eszik, mint az elmúlt hónapban 7 hónaposan 6440g a súlya…ami az átlaghoz képest nem túl sok…viszont 67,5 cm, és EGÉSZSÉGES!
Nagyon szívesen eszik pár falat szalonnás (elkapart szalonna), margarinos vagy pecsenyezsíros kenyeret. Pohárból még nem akar/tud inni.
Még mindig nincs foga, de NŐ A HAJA! 🙂
A hetedik hónap
2008 április 11. | Szerző: Nagyiv
Ha éppen nem fáradt a lányunk, akkor nagyon nehéz megvalósítanunk a békés babakocsis sétát- ugyanis mindenáron fel akar ülni! Amikor szerencsém van, hamar elalszik, így valóban pihenéssel tölti az arra szánt időt a sírás és erőlködés helyett. (Még nem tud ülni)
Meglehetősen makacs baba- amit kigondol- mindenáron szeretné megvalósítani. Már nemcsak kúszni, hanem mászni és térdelni is tud. Ha melléfekszem a játszószőnyegére, előszeretettel próbál átvergődni rajtam- mint akadályon- nagyon élvezi, ha sikerül Neki ez a mutatvány.
A szekrények alsó polcait bababaráttá kényszerültem tenni, mivel Picink rájött, hogy nemcsak a játékai mozdíthatók el a helyükről. Igyekezett mindent kipakolni, és a földhöz ütögetve megvizsgálni: vajon milyen hangot ad ki? Szóval minden kis tárgyat, könyvet, terítőt, újságot (imádja) elpakoltam, helyette odatettem pár játékát. Erre kiszúrta az egyetlen földön maradt, nem Neki való dolgot: a CD tartó állványt. Szóval azt is száműzni kellett.
Szerencsére valamilyen csoda folytán nagyon sokat javult az étvágya! Ennek azért is örülök, mert borzasztóan mozgékony baba, és szüksége van a kalóriákra. Egyik percről a másikra úgy döntött, hogy nem fogadja el cumisüvegből a pépes ételt, hanem kiskanállal kéri. Az én Lányom, amikor attól féltem, hogy majd egyévesen is cumisüvegből fog enni, gyönyörűen, viszonylag maszatolásmentesen eszik kanállal! Ráadásul Magától döntött így! Nem hittem el, de a gyerekek tényleg tudják, mikor minek jön el az ideje, és nem kell rájuk erőltetni felesleges dolgokat.
Még mindig nincs foga!:)
A hatodik hónap
2008 március 9. | Szerző: Nagyiv
Szonja, a kezdetben drága kis hunyorgó, érzékeny, pólyában elvesző, de nagyon is életrevaló kis újszülött…immár betöltötte a 6. hónapot!!!!
Rengeteg változáson és fejlődésen ment keresztül ez idő alatt…ami persze normális, és az lenne a baj, ha nem így történt volna…de néha kicsit aggódom, hogyha ennyire gyorsnak tűnik az idő múlása, vajon később mennyire fogok emlékezni azokra a dolgokra, amik adott nap/héten/hónapban újdonságnak számítanak?!
Hiszen most már természetesnek veszem, hogy Kisbabánk aktívan tudja változtatni a helyét, nemcsak mindkét oldalra hasra- és visszafordul, hanem kúszni is megtanult…Januárban pedig még azon aggódtam, hogy nem- e baj, hogy mindig csak a bal oldala felé tud hátról hasra fordulni….
Szonja születése óta 3030g-ról 6110g-ra hízott, szóval kb. annyi a súlygyarapodása, mint az átlag statisztikában: megduplázta a születési súlyát. Nagyon sokat nőtt a hossza (legalábbis számomra annak tűnik) 50cm-ről 66 cm-esre nyújtózkodta ki magát.
Most már sokkal “színesebben” kommunikál, mint korábban, egyértelműbbek a kívánságai…és igen, meg is tud sértődni az Ő kis babamódján…Nagyon szeret gőgicsélni, és néha kiabálni is…
Szerencsésnek tartom, hogy nem egy aluszékony baba, hanem érdeklődő, aktív- meggyőződésem, hogy ez a tulajdonsága is nagy szerepet játszik abban, hogy ennyire ügyes a mozgásfejlődésben. Ami jó, és arra ösztönzi, hogy minél több dolgot felfedezzen az Őt körülvevő világból- az egyben olyan új veszélyeket is rejt magában, amikkel még nem kellett foglalkoznom, mikor még nyugodtan ott maradt a Pici, ahová letettem. Előszeretettel megrágna, és megrángatna minden elektromos vezetéket- és nincs az a távolság, ami nagynak tűnne Számára, ha a távirányító vagy a telefon eléréséről van szó…
Sokkal nehezebb pelenkázni, mint kisebb korában, mert hol a popsikrémes tubust akarja a szájába gyömöszölni, hol a törlőkendős doboz landol egy erőteljes rúgása után a padlón….vagy épp meg akarja kóstolni, hogy megfelelő lesz-e Számára a cserének szánt pelenka….vagy épp csak mindenáron hasra akar fordulni, persze nem azért, hogy megnehezítse az öltözködést….
Még nincs egy foga sem, ettől függetlenül szívesen rágcsál mindent, ami a keze ügyébe kerül. Kanállal még nem tud túl nagy mennyiségű pépet megenni- én úgy gondolom, nincs hozzá igazán türelme…mert ha megkínálom kanállal- mondjuk a banánt- eszik valamennyit, utána éktelen sírásba kezd, de nem eszik többet, csak amikor az üvegébe teszem gyümölcslével.
Ha nem lenne ennyire keveset evő baba, biztos, hogy szigorúbb lennék a kanalas etetést illetően, így viszont örülök, hogy- még ha ilyen módon is, de elfogyasztja a Neki járó adagot. Bízom benne, hogy hamarosan megjön a kedve a “nagybabás” evéshez is.
Azt mondják: “Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”….Lehet, hogy így van, én mégsem ezt érzem. Igaz, hogy ahogy Szonja egyre nagyobb lesz, újabb és újabb addig ismeretlen feladatokkal találom szemben magam, de ez nem tűnik “nagyobb gond”-nak. Csak más a feladat, más amire jobban oda kell figyelni, mert a Kisbabánk igényeinek változásaival a mi feladataink is folyamatosan módosulnak. Első babánál ez előfordul, hogy nehéz, de számomra sohasem nehezebb, mint a korábbi életszakaszokban. Lehet, hogy ez azért van, mert én egy “aggódó típusú” anyuka vagyok, és akkor is agyalok dolgokon, amikor nem kellene- hogy mit meg hogy lehetne másképp, jobban, egyszerűbben…de számomra ugyanilyen nehéz volt eldönteni eleinte, hogy nem fázik-e meg a baba, szóval jó-e Neki a hőmérséklet, eleget eszik-e, mint pl. most az, hogy megóvjam a mozgékonyságából fakadó balesetveszélyből.
Mérlegre téve a fél év jó és rossz oldalát egyértelműen a pozitív oldal nyer. Kisbabánk egészséges lénye, a mosolya, a reakciói, ahogy gőgicsél vagy épp panaszkodik, a kitartása és Ő Maga teljes valójában kimondatja velem azt a tényt, amit nem ismerhettem fel, amíg nem válhattam gyakorló szülövé:
ANYÁNAK LENNI A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS ÉS EGYBEN A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK IS AZ ÉLETTŐL!
Az ötödik hónap
2008 február 10. | Szerző: Nagyiv
Az elmúlt hónapban rengeteget ügyesedett a mi kis Poszátánk! Seperc alatt képes hátáról a hasára fordulni (vissza még csak véletlenül sikerült Neki párszor), tudatosan nyúl a tárgyakért, és megfogja őket. Változatlanul szeret mindent megkóstolni. Ha a hóna alatt megtámasztom állásba rugja ki magát a térdemen, és rugózik- ezt nagyon élvezi, hangos gőgicséléssel adja a tudtomra, milyen erős. Fejét már minden pozícióban magabiztosan tartja. Sokat nézelődik hason fekve is. Alkarjával képes kinyomni a törzsét, ilyenkor olyan, mint egy kis fóka. Néha bedühödik, amikor a testi ereje még meghaladja az Általa kigondolt mozgást, de nagyon kitartóan próbálkozik a helyváltoztatással. Apát és engem már külön nekünk szóló felismerő, huncut mosollyal jutalmaz. Nagyon érdekli az emberi arc, előszeretettel simogat, csíp, miközben érdeklődve figyeli, hogy viseljük a felefedező- tortúrát. Már tudja, hogy a cumiját hol keresse, mikor sétálni indulunk (rá van rögzítve a bundazsák kapucnijára), képes megtalálni, és a szájába tenni. Már nemcsak gőgicsél, hanem sikongatva is kiabál. Élvezi, ha mélyen, hangosan szívja be a levegőt, és elsajátította a bugyborékos- nyálkifújós technikát is. Ez utóbbi nem a legszerencsésebb manővere, amikor kanállal eszünk, és így is kifejezésre juttatja, hogy nem kér többet. Tudja rázni a csörgőt. Fürdés közben, hasaltatva mindkét kezével megtalálja és megmarkolja a vízbe tett műanyag karikát. Minden érdekli, kíváncsisága újabb és újabb problémák leküzdésére ösztönzi.
Már nagyon sokmindent eszik:
Pepti- Junior tápszer (átlag napi 300ml)
Sinlac rizspép, vagy Milupa almás-tejmentes gríz (napi 1X)
Alma, banán, körte, őszibarack, sütőtök, zöldborsó, burgonya, szelídgesztenye (sárgarépát és brokkolit nem sikerült még megszeretnie), csirkemell, almalé, őszibaracklé, ananászlé, sárgabaracklé, Hipp csipkebogyó- málna tea
Reggel és este tápszert kap, az egyik étkezésnél Sinlac-al vagy almás grízzel. Délelőtt és délután gyümölcspépet etetek Vele, ezt általában kanállal próbáljuk, mert nem túl nagy mennyiség, és általában ügyesen elfogyasztja, ha van hozzá türelme.
Délben gyümölcs- vagy zöldségpépet eszik+ 1 kiskanálnyi főtt aprított csirkemellet+ 60-90 ml tápszert. Ezt összeturmixolva kapja, és cumisüvegből adom Neki, mert átlag 160-220 ml-t eszik belőle, és ez még sok lenne Neki kanállal. Még szívesebben fogyasztja a folyékony pépes ételeket, mint pl a villával áttört banánt vagy a reszelt almát.
Gyümölcslevet napi 50-70 ml körül kap, de szoktam Vele itatni babavizet, Hipp teát, és néha kamillateát is.
A cumisüvegeit még minden nap egyszer kifőzöm, mert így vagyok nyugodt.
A vegyes táplálás, és a Babánk állandó mozgása megnövelte a mosnivaló tetrapelenkák, törölközők, és előkék számát, de minden Pici átesik ezen a fázison is.
Minden nap sétálunk a friss levegőn ( nagyon rossz időben, pl. ha esik az eső) csak az udvaron, a tető alatt próbálom meg altatni, mert ott nem éri az eső és a szél, mégis a levegőn van.
Nagyon szépen eljátszik egyedül, de azért azt is igényli, hogy foglalkozzanak Vele. Változatlanul utál a hátán fekve kézben lenni, ezért vagy böfiztetőpózban tartom, vagy rugózik a térdemen. Ha a hátán tartom a kezemben, már majdnem teljesen ülő helyzetbe emeli magát. Háton fekve, megfogva az ujjaimat segítség (felhúzás) nélkül ülő helyzetbe húzza magát. Az egyensúlya persze még nincs meg az üléshez, de nagyon kitartóan próbálkozik.
Féltem is a gerincét, amiért ezeket a mozgásokat erőlteti, és nagyon mérges tud lenni, mikor nem engedem, hogy többet “üldögéljen”, vagy támassza magát a lábaival, és lefektetem a járókájába.
Nagyon szeret az oldalán, és hason, felhúzott lábakkal aludni. Cumi nélkül, az ujját szopva alszik el, általában a pelenka sarkát is fogja közben.
Biztos, hogy elkezdett fogzani, mert nagyon sok nyála folyik, és mindent eszeveszett erővel rág ( még a cumisüveg cumijával is próbálkozik), ezért naponta 1X, általában a tízórai evés után be szoktam kenni az ínyét Dentinox-szal. A szájában még nem lehet érezni a fogacskája hegyét, de szívesen rágogatja Apa vagy az én megmosott ujjamat (nagyon erős a harapása).
Délután többször nyügőssé válik, mert sokszor fáradt, és nehezen bír elaludni. De alapvetően nem egy sírós baba. Nagyon önérzetes, és sokszor meglep azzal, mennyire is képes kifejezésre juttani, mit is szeretne.
A fürdés még mindig a nap egyik fénypontja a Számára. Mikor lekerülnek Róla a kis ruhái, és bekenem a fürdetőkrémmel, már alig lehet bírni Vele. A vízben elégedetten fekszik, általában kap a karikatoronyból egy karikát és azt rágcsálja, miközben én mosdatom. Hason fekve a vízbe elé téve a karikát eleinte nem tudta megérinteni, mindig a vizet akarta megfogni…Most már mindkét kezével megfogja a vízben a karikát és a szájába teszi.
A bőre kicsit érzékeny, és száraz, de egyébként teljesen egészséges Kisbaba.
Szinte hihetetlen, hogy már 5 hónapos, és mennyit fejlődött, ügyesedett, mióta megszületett! Nagyon- nagyon szeretjük Őt!
A negyedik hónap
2008 február 9. | Szerző: Nagyiv
Gyönyörű évet zárhattunk. A zavartalan Gyermekvárás, a fájdalmas, de gyors szülés és Kisbabánk összességében a legszebb ajándék az Élettől.
A December általában véve “rohanós” hónap, a legtöbb ember ilyenkor más hangulatba kerül- kicsit megértőbb, esetleg figyelmesebb, és nem feltétlenül azért, hogy eljöjjön hozzá a Jézuska…
A mostani Karácsony előtti készülődés, és az Ünnep utáni napok sem hasonlíthatók össze azzal, mint amikor még nem volt meg a Kislányunk. Ugyanis, mint azt már tapasztalhattam, sem szabadnap, sem ünnepnap nem kap jelentőséget annyira az életünkban, hiszen- Szonjával- minden nap hasonlóan telik…Most nem arról van szó, hogy mindig délelőtt mennék Vele sétálni, mert előfordul, hogy délután levegőzünk…de pl. az etetési időket nagyjából igyekszem betartani, mert ez biztos, megszokott dolog a Számára. Szívesebben mozdulok ki Vele, ha tele van a kis pocakja, mert akkor nem az órámat nézem folyton, hogy “Úristen, már 40 perce ennie kellene”. Ez azért is bevált, mert így szinte soha nem sír séta közben, hanem általában 5-10 perc alatt édesdeden elalszik.
Szóval most nem is tudtam annyira készülni az Ünnepre, mint általában, de azért főztem Szentestére tárkonyos pulykaragulevest, meg mákos gubát. Viszont a hókifli- és beiglisütés kimaradt- semmi kedvem nem volt ugyanis elpazarolni egy csomó alapanyagot, hogy azután bosszúsan kidobhassam az odaégett remeket (biztos voltam ugyanis benne, hogy Szoni mellett tutira elcseszném a sütögetést)
Szonját lenyűgözte a Karácsonyfánk. Amúgy is szereti a fényes dolgokat, de öröm volt látni, hogy elbűvölik a fán lévő színes gömbök és díszek. Kapott a Jézuskától egy rózsaszín- barna csíkos rugdalózót kis sapkával (a sapka épp hogy jó lett Rá), meg egy rózsaszín harisnyát, egy babatálat babaevőeszközökkel, egy plüss pandamacit egy pár fülbevalót, zenélő forgót az ágyára, és egy kis hozzájárulást a jövőbeni etetőszékéhez. Szóval nagyon sok mindent! Mondtam is a Családnak, már Mikuláskor is, hogy még egy ünnep- és plüssjátékboltot nyithatok!
A mi Kis Drágánk ajándéka az volt, hogy (pont) 24-én hasára fordult a hátáról! Csak bal oldalra, de annyira belelkesedett, hogy utána egyfolytában gyakorlota (nehogy elfelejtse)
Nagyon keveset eszik, és nem igazán szerette meg a Pepti Junior tápszert, úgyhogy a Dokinénije egyre jobban szorgalmazta a hozzátáplálást. Nem értek egyet Vele, és ha szépen enné a Kislány a tápszert biztos nem is kezdtem volna el. Így viszont elkezdtünk Babáknak való dolgokat kóstolgatni. Ebben a hónapban 19-én. Először pár kiskanál frissen préselt almalevet kapott. Egy hét múlva reszelt almát kóstólt. Mind a kettőt elfogadta. Kicsit csodálkozott, hogy más az állaga, mint az eddig megszokott tápszerének (meg persze az íze is).
Remélem, hogy továbbra is megfelelően, szépen fog gyarapodni, és egészséges, boldog Baba marad! Mi azon leszünk, hogy ehhez mindent biztosítsunk a Számára!
A harmadik hónap
2007 december 13. | Szerző: Nagyiv
Már nagyon távolinak tűnik az a későnyári hajnal, mikor Kisbabánk a világra jött. Azóta annyi élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk, hogy szinte megijeszt: ha három hónap alatt ennyi minden történt, mi lesz később?!
Szonja nagyon jó baba, sikerült elfogadnia és megszoknia a napirendünket, ez Számára biztonságot, nekem kiszámíthatóságot jelent.
Ötször eszik egy nap, még csak tápszert kap. Változó, általában 650- 750 ml-t hamizik naponta. Emellett többször kínálom kamillateával, abból is lecsúszik pár ml.
Napközben sokat van ébren. Általánosságban elmondható, hogy a reggel 06 órás evés után még vissza tudom tenni a kiságyába, ilyenkor általában még alszik 1-2 órát. Ezután gőgicsélgetve jelzi, hogy Ő már ébren van. Igényli a foglalkozást. Nagyon szereti, ha tornáztatom, összeérintem a kezecskéit, vagy dobolok a talpacskáival.
Hason nem szeret annyira feküdni, mint kisebb korában, de azért minden nap fektetem így is. Ilyenkor hintaló módjára nem csak a fejét emeli, hanem a lábait is…
Egyébként nagyon ügyesen tartja a fejét hason, és böfiztetőpózban is. Erős baba.
Szeret nézelődni, lökdösni a felaggatott játékait. Három napja fedezte fel, hogy a lábaival is tudja zörgetni a felaggatott játékait. Azért élvezi, mert utána, ahogy megemeli a popóját, belerúg egy játékba- ahogy leér a lába, dobbant a talpaival.
Széleseket mosolyog közben. A hangokra reagál, már többször arra felé fordul, amerről beszélek hozzá. Szemével követi a tárgyakat. Úgy tűnik Apát és engem felismeri….
Egyre többet gőgicsél…többször előfordult, hogy amikor azt hittem, valami baja van: látom, hogy békésen kalimpál a járókában, és pl. “magyaráz” a csacsinak…
Vagy pl. evés után is többször eeee-zik, mintha azt mondaná: “köszi, elég volt, most már játsszunk!!”
Szeret megmarkolni mindent, amit meg bír fogni, és ha van rá lehetősége a szájába is gyömöszöli. Ilyen tekintetben a textilpelenka és a takaró a sláger. Csak arra kell figyelnem, hogy előszeretettel a fejére is húzza ezeket, szóval egyedül nem szoktam hagyni így játszani.
Még mindig nem adta fel, hogy az öklöcskéje beleférjen a szájába. Nem csak a nagyujját, hanem a mutatóujját, sőt van hogy a többit is előszeretettel szopizza, ilyenkor meglehetősen elégedett.
A cumi csak a babakocsiban, vagy a hordozóban (autóban) kell Neki, egyébként csak a kezét keresi…hiába tömködném a szájába- egyből kiköpi és megkeresi az ujját.
Túl vagyunk a három hónapos kötelező oltáson is, csodálatos módon ez sem okozott Nála panaszt.
Egészséges, életvidám, arányos Baba, Mindenkinek hasonlót kívánok!
A második hónap
2007 november 12. | Szerző: Nagyiv
Szonja szépen fejlődik, néha magam is elcsodálkozom azon, hogy az egy héttel ezelőtt jónak tűnő ruhákba már nemigen fér bele. Ebből is látszik, hogy növekszik, annak ellenére, hogy piszkosul változó az étvágya. Van, hogy csak 100ml-t kér, van, hogy elég a 80 is, és utána 120-at eszik. Mindenesetre egyre jobban igényli a társaságot, és nagyon szeret kézben lenni (azt hiszem, erre én szoktattam rá).
Aktív baba, amikor nem alszik, kezei, lábacskái ide-oda kalimpálnak, nézelődik. Mosolyog is, de a legédesebb akkor, mielőtt elkezdene sírni…Ilyenkor teljesen legörbül a kis szája, és ha nem lépünk közbe valami figyelemelterelő hadművelettel, akkor el is törik a mécses.
Apa hangja mindig megnyugtatja, nagyon szereti. Egyik kedvenc póza Apa hasán háton fekve…ilyenkor cumi sem kell…
Nagyon várom már, hogy igazából elkezdjen gőgicsélni, olyan izgalmas lesz úgy is kommunikálni Vele!
A fürdést változatlanul imádja, jobbanmondva már az előkészületet is, ami a fürdetést megelőzi. Nem tudom, miért, de nagyon élvezi, ha meztelen a popója! Ilyenkor összevissza kalimpál a végtagjaival, szélesen mosolyog, és nagyon boldog.
Sajnos arra még nem jöttem rá, hogyan lehetne kiküszöbölni a mindennapos fürdőlepedő-mosást, mert fürdés után abba csavarjuk, és mikor a pelenkázóasztalra tesszük szinte egyből pisil…
Minden nap sétálunk babakocsival a friss levegőn, ilyenkor általában elalszik.
Nekünk Ő a legkedvesebb, és napról napra boldogabbá tesz bennünket a létével.
Szonjababa fejlődése
2007 október 29. | Szerző: Nagyiv
2007. 08.28.: 3030g, 50 cm
2007. 09.12.: 3000g, 50 cm
2007. 10.10.: 3720g, 53,5 cm
2007. 10.24.: 4110g, 54,5 cm
2007.11.07.: 4440g, 57,5 cm
2007. 11.21.: 4750g, 58,5 cm
2007. 12. 05. 5130g, 60 cm, fejkörf.:38,5 cm, mellkörf.:39 cm
2008. 01.09. 5620g, 62 cm
2008. 02.06. 6030g, 64 cm
2008. 03.05. 6110g, 66 cm
2008. 04.09. 6440g, 67,5 cm
2008. 05.14. 6730g, 69 cm
2008. 06.18. 7220g, 71 cm
2008. 07.16. 7320g, 73,5 cm
Egy átlagos reggel
2008 május 27. | Szerző: Nagyiv
(Valamikor 5.30 és 6.30 között)
-eeeeeee,láááááááá,eee
– Jó reggelt Büdi(Ő a Kislányunk)!Felébredtél?!Mindjárt hozom Neked a finom reggelit!
-eeeee
(tápszerkészítés, 2. kávé anyucinak)
–
-Hát szia Szuszék! Hogy aludtál?Jó reggelt!Ki büdösödik itt? (általában nem kakál be éjszaka)Gyere, megnézzük a bugyort! (értsd:pelenka)
Kihámozom a hálózsákból, élvezem a másodperc töredékéig tartó pillanatot, míg hozzám bújik, majd tisztába teszem…
Ilyenkor mindig történik valami. Vagy lerúgja a törlőkendős dobozt, vagy elkezdi rágcsálni a popsikrém tubusának végét,- jobb esetben csak a hajkeféjét akarja megkaparintani.
Közben kicsi nóta:
“A Szonjababa, a Szonjababa, a drága kis Szonja.
A Szonjababa, a Szonjababa a vidám kis Szonja.
A drága kis Szonja, nincsen semmi gondja-
A Szonjababa, a Szonjababa az édes kis Szonja.”
Utána öltöztetés, előke a reggelihez, majd a babával, a tápszerrel és egy tetrapelenkával irány a hitvesi ágy!
Azért alakult ez így, mert ilyenkor van egy kis mód arra, hogy mindkettőnk együtt babázhasson..(Apa egész nap dolgozik)
A gyerekszobából hálóba menet énekelek Neki (saját szerzemény, egy ismert dal dallamára):
“Aki kopasz vigadjon, búnak utat ne adjon…”
Ilyenkor már általában cuppog, vagy mohón szopja a kis hüvelykujját…Megetetem, azután hangos gőgicséléssel tudtunkra adja, milyen elégedett Baba is Ő!
Mindkettőnkön megpróbál átmászni- feláll a fejtámlánál- és hangos “kacagás” közepette hátraveti Magát. Húzogatja a hajamat, vagy belecsíp apa szemébe…Esetleg ütögeti a hátát, vagy a karját…
Szóval ébredezik, és elkezdi a szokásos napi élménygyűjtését a lehető legaktívabb formában.
Ha kijátszotta Magát, vissza szoktam vinni a kiságyába, mert többnyire még szundizik egy kicsit
Ilyenkor azt mondom neki:
– Szia Pölös! Ki itt a fölös?! (egyik teljes beceneve: Pölöskei Büdöske) MÉG KICSI HOZZÁ, DE AMINT TILTAKOZNI FOG, NEM HÍVOM ÍGY!!!
Oldal ajánlása emailben
X