Mai magyar családi háttér jellemzői

2010 augusztus 29. | Szerző: Nagyiv |

1. Egyedülálló szülők

Napjainkban nagyon sok család válságban van.

 Számos Édesanya már a várandóssága kezdetén magára marad Magzatával-

 /Vagy a közös Gyermek 2-3 éves kora körüli válságidőszakban költöznek szét a szülők a megoldhatatlannak tűnő konfliktusok miatt/;

(sajnos) Nagyon magas az egy évre jutó válások százalékos aránya is. (jelenleg 51%)/ Ez az ország területén- pl .a demográfiai viszonyok eltérő volta miatt is- régiónként, hónaponként is más adatot mutathat/

A válások eredményeképp “csonka” családok alakul(hat)nak ki /nem mindig, mert van, hogy az elvált pár anyagi/vagy más okokból(pl. Gyermek(ei)ük miatt együtt marad/.

Azonban a csak az egyik szülő folyamatos jelenlétét biztosító /másik szülő aktív részvétele a Gyermek látogatásában, ellátásában, fejlődésének nyomonkövetésében/ családforma is biztosít(hat)ja a gyermek egészséges, optimális fejlődését.

Amennyiben a Pár tagjai már végképp nem tudnak egymással harmóniában együtt élni, úgy- véleményem szerint- sokkal hasznosabb a Gyermekük számára a /először lehetőleg csak: különélés/, majd szükség esetén a válás.

Amennyiben ez a dolog kulturált körülmények között, egymás (lehetőleg) közös álláspontjainak figyelembevételével történik, úgy bizton’ állíthatom, hogy sokkal optimálisabb lesz Csemetéjüknek az életükben bekövetkezett változás feldolgozásának módja, mint “eldurvult” /pl. szülők egymás ellen “nevelik” a Gyermeket/ esetben.

Én a nagy válás-ellenes azt mondom, hogy

INKÁBB NŐJŐN FEL A GYERMEK HARMÓNIÁBAN AZ EGYIK SZÜLŐVEL, /A MÁSIK SZÜLŐ AKTÍV- KÖZÖS MEGEGYEZÉSEN, VAGY JOGILAG IS KIMONDOTT AKTÍV RÉSZVÉTELÉVEL/, 

MINT FOLYAMATOS

NEGATÍV,

(esetleg) REGRESSZIÓRA HAJLAMOSÍTÓ KIEGYENSÚLYOZATLAN,

 ROSSZ,

VESZEKEDÉSEKTŐL,

VAGY KI NEM MONDOTT, (DE A GYERMEK SZÁMÁRA ÉREZHETŐ) “SZŐNYEG ALÁ SÖPÖRT”KONFLIKTUSOKTÓL ÁTITATOTT LÉGKÖRBEN.

 

Tény:

Gyermekünknek (lehetőség szerint)

ÉDESANYJÁRA és ÉDESAPJÁRA is szüksége van.

 

Megjegyzés:

A régi időkben legtöbb esetben nem szerelemből, hanem a két fél hozományának összeadódásából származó családi gazdasági megerősödés okán házasodtak a fiatalok. /Általában a szülők döntése alapján, amely gyakran már szinte születésükkor megpecsételődött az érintett családok között/

Akkoriban az  élet minden területén szinte maximális hatalommal bírt a vallás válást megtiltó –

/pl. Katolikusoknál a mai napig is csak szigorú elbírálás után, az Egyház számára is alapos ok alapján mondható ki a Templomban tett Eskü/

-meghatározó jelenléte és hatalma .

Valamint nagy szégyen is volt, és ez még a legrosszabb házasságban élőket is sok esetben visszatartotta párjuk elhagyásától.

/pl. egyedülálló nő szinte ellehetetlenült élethelyzetbe került, nemcsak, hogy kiközösítették pl. a faluközösségből, hanem sok esetben még gyermekétől is megfosztották /akit gyakran vagy az apa tartott “otthon” mezőgazdasági munkáskézként, vagy  ugyanezen okból “nevelő családhoz” került, amennyiben pedig életkora még nem tette lehetővé a munkavégzést (bár megjegyzem, hogy már a legkisebbekkel is libát őriztaettek a mezőn)-ún. lelencházba költöztették./melynek akkori higiénés, szociális viszonyai, “gyermek-elhanyagoló (pl. éheztetés), “gyermek-bántalmazó” (rendszeres testi fenyítések, valamint szóbeli megalázások) Mindenki számára ismertek/.

 

 

2. Nő a női munkavégzés aránya.

/Régebben az asszony otthon maradt a gyerekekkel, ellátta a jószágot, sütött-főzött, varrt, kukoricát szemezett, tollat fosztott- egyszóval IGAZI HÁZTARTÁSBELI volt, akinek gyakran még a család eltartását biztosító “vállalkozásba” is be kellett segítenie a fentebb említettek melllett. (pl. vetéskor, szüretkor, aratáskor/

A régebbi idők egykeresős családmodellje napjainkra általánosan véve kétkeresőssé vált. Ez azt jelenti, hogy mind a férfi, mind a nő aktív munkát végez. /Sok esetben így is csak nehezen biztosítható a család megélhetéséhez szükséges anyagi feltételek előteremtése/.

A nők kikerülése a “háztartásbeliségből”, megjelenése az aktív munkaerőpiacon– többek között azt eredményezte, hogy az ANYÁKNAK SAJNOS JÓVAL KEVESEBB IDEJÜK JUT A CSALÁDJUKRA, mint régen; AZ ŐSI, TRADICIONÁLIS FELADATOKAT (túlterheltségükből adódóan) SOK ESETBEN NEM TUDJÁK MEGFELELŐEN ELLÁTNI (pl. a család összetartását biztosító “kohéziós erőt”.

 

 3. Napjaink családjaiban (optimális esetben) a férfiak sokkal demokratikusabb jellegű részvétele figyelhető meg, mint hajdanán.

/Régen a csecsemővel kapcsolatos ellátási, gondozási teendők nagyrészt az Édesanyára (Nagyszülőkre) hárultak. Az Apa maximum “nevelt”- általában kemény fizikai eszközökkel( pofon, vessző szíj)- a szóbeli megalázásokon kívül)

 Szerencsére mára “divat” lett- és sok esetben elvárt  is, hogy a férfiak már a kezdetektől aktívan részt vállalnak a Gyermek fejlődésének nyomonkövetésében; megszületése után pedig gondozásában. Nagyon sok leendő Édeapa már a Várandósgondozás kötelezően előírt (+ egyénileg választott /pl. 3 vagy 4 D-s (dimenziós) Ultrahangvizsgálat (UH)/-okra is elkíséri  Kismamát.

4. Rendkívül kevés az ún. “Családbarát” jelzővel megilletett munkahely.

Sok esetben a szülőnek amiatt kell a törvény által meghatározott gyermekgondozásra fordítható idő /jelenleg 2 év/ letelte előtt ismét munkába állnia, mert munkahelye nem tolerálná a több éves távollétet, -és értelemszerűen a dolgozó nem szeretné elveszíteni a napjainkra jellemző létbizonytalanság és elhelyezkedési nehézség miatt a megélhetést, gyermeknevelés anyagi hátterét biztosító munkahelyét.

 

5. Kevés a bölcsődei (állami egészségügyi intézmény) férőhelyek száma.

Egyre nő az ún. “Magánbölcsődék” és “Családi Napközik” száma. /Átlagfizetésből élőknek elérhetetlen összegekért./

 

6. Kevés az óvodai férőhelyek száma,

Az elmúlt évekhez képest tovább csökkent az óvodába felvehető létszámkeret-

 /a “költséghatékony” működés jegyében- mivel óvodapedagógusi létszámot nem emelhettek; új óvodák nyitását az állam semmilyen módon nem finanszírozta/

Megnőtt az óvodai csoportokban a nevelendő Gyermekek száma /átlagosan 25 fő/ 2 óvodapedagógus /régebben 12-18 fő volt az átlag/