Gondolatok

2008 június 14. | Szerző: Nagyiv |

 

Nagyiván számára kevesebb visszataszító dolog létezik, mint:

1. Reggelre felkelve nincs szépen elmosva, előkészítve a kávéscucc:)

2. Reggelre felkelve esetleg mosatlan csücsül a mosogatóban- áááááááááá!!!!!!!

3. Reggelre felkelve előző napról beáztatott mosnivaló várja a jéghideg vízben- brrrr!!!

Szóval ezeket a “hajólébredtélakkormajdúgyiselrontom” tényezőket igyekezett teljesen kiiktatni az életéből:)

Tudom, hogy vannak nálam sokkal toleránsabb emberek is, de én nem bírom elviselni a kupit és a koszt! Ez egyben a keresztem is: mindig tudnék valamit csinálni a lakással/kerttel kapcsolatban…Meg kell jegyeznem viszont, hogy Kisbabánk születése óta meglehetősen sokat enyhült az ebbéli meglátásom…Az igényem ugyanaz, de MEGTANULTAM maximálisan jól kihasználni a rendelkezésemre álló időtt a házimunkák elvégzésére….Úgy, hogy SzonjaRózától se vegyek el túl sok időt, ha ébren van- és én se rettegjek, hogy milyen százéves koszt nyal fel a földről….:)

TEGNAP BEVILLANT VALAMI:

Tavaly, augusztus végén szültem Gömbhalat….

Amikor 4 nap múlva hazaértünk a kórházból- olyan volt (pedig semmi nem változott itthon)- mintha új helyre jöttem volna haza…

Mivel sosem lett elég anyatejem- kissé stresszes: méricskélős-pótlós- kifőzős-fertőtlenítős időszak következett…

Szoni még a nap nagy részét átaludta, így nem okozott gondot a mosás- vasalás elvégzése, simán volt időm megfőzni is…

Azután, fejlődésével a “szabadnak tűnő” órák száma is drasztikusan lecsökkent…

De: nagyon szépen elvan az esetek többségében, ha más, fontos dolgom van:

-pl. mikor főzök, eljátszik a konyhában lévő járókájában, vagy a kompjában (kivéve, ha sütök, mert imádja a sütőajtót ütögetni)

– Szereti a teregetést is, a Maga módján segít: kihajigálja a lavórból azokat a ruhadarabokat, amiket elér…

– Leszedi a szárítót: külön imádja a műanyag csíptetős kör alakú fehérnemű- szárítót:)…ilyenkor csak arra kell figyelnem, hogy ne kóstoljon meg minden egyes ruhadarabot:)

-Randomszerűen portalanítja a lakást: ahol éppen kúszik- mászik (járólapos felület)

SZÓVAL TEGNAP AZ VILLANT BE, HOGY:

kb ennyi idő (azaz 9 és fél hónap) kellett ahhoz, hogy úgy igazán belerázódjak az anyaságba…Nem az érzelmi pillérrel voltak gondok- hiszen kezdettől fogva IMÁDOM a Kislányunkat—hanem az összes többi ezzel járó szereppel.

Mondhat bárki bármit: a hormonháztartás igenis megváltozik egy időre.

Nekem is nagyon sokszor volt (főleg az első 3-4 hónapban) ok nélkül, de kegyetlen rossz kedvem: amit egyes helyeken úgy hívnak: baby-blues, máshol dekadensen tagadják, hogy ilyesmi létezne…

Sokszor éreztem teljesen egyformának a napokat: azzal a különbséggel, hogy minden egyes nappal fáradtabnak éreztem magam…

Váltig meg voltam győződve róla, hogy a babavárással felszedett majd’ 20 kg-ot sohasem fogom tudni leadni…

De az élet szépen írja a maga kis meséjét….És mostanra rájöttem, hogy teljesen megszoktam ezt az “anyaszerepet”- nem stresszelek annyit olyan dolgokon, mint azelőtt…és sokkal kiegyensúlyozottabbá váltam, mint a szülés után voltam….

78 kilós post- bálnából 56 kg-os prae- delfinné váltam…:)

Szóval: MOST VÉGRE ÚGY ÉRZEM, MINDEN A HELYÉN VAN, RENDBEN HALAD A MAGA KIS ÚTJÁN- ÉS BÁR TUDOM, HOGY LESZNEK MÉG ELŐTTÜNK ROSSZ(ABB) ÉS NEHÉZ(EBB) NAPOK IS; OPTIMISTÁN TEKINTEK A JÖVŐBE:

Most már én is egy vagyok a boldog, önmagához visszatalált, kiegyensúlyozott, harmonikusságra törekvő, családi fészket összefogni segítő anyuka közül!