A hetedik hónap

2008 április 11. | Szerző: Nagyiv |

 Ha éppen nem fáradt a lányunk, akkor nagyon nehéz megvalósítanunk a békés babakocsis sétát- ugyanis mindenáron fel akar ülni! Amikor szerencsém van, hamar elalszik, így valóban pihenéssel tölti az arra szánt időt a sírás és erőlködés helyett. (Még nem tud ülni)

Meglehetősen makacs baba- amit kigondol- mindenáron szeretné megvalósítani. Már nemcsak kúszni, hanem mászni és térdelni is tud. Ha melléfekszem a játszószőnyegére, előszeretettel próbál átvergődni rajtam- mint akadályon- nagyon élvezi, ha sikerül Neki ez a mutatvány.

A szekrények alsó polcait bababaráttá kényszerültem tenni, mivel Picink rájött, hogy nemcsak a játékai mozdíthatók el a helyükről. Igyekezett mindent kipakolni, és a földhöz ütögetve megvizsgálni: vajon milyen hangot ad ki? Szóval minden kis tárgyat, könyvet, terítőt, újságot (imádja) elpakoltam, helyette odatettem pár játékát. Erre kiszúrta az egyetlen földön maradt, nem Neki való dolgot: a CD tartó állványt. Szóval azt is száműzni kellett.

Szerencsére valamilyen csoda folytán nagyon sokat javult az étvágya! Ennek azért is örülök, mert borzasztóan mozgékony baba, és szüksége van a kalóriákra. Egyik percről a másikra úgy döntött, hogy nem fogadja el cumisüvegből a pépes ételt, hanem kiskanállal kéri. Az én Lányom, amikor attól féltem, hogy majd egyévesen is cumisüvegből fog enni, gyönyörűen, viszonylag maszatolásmentesen eszik kanállal! Ráadásul Magától döntött így! Nem hittem el, de a gyerekek tényleg tudják, mikor minek jön el az ideje, és nem kell rájuk erőltetni felesleges dolgokat.

Még mindig nincs foga!:)