A hatodik hónap

2008 március 9. | Szerző: Nagyiv |

 Szonja, a kezdetben drága kis hunyorgó, érzékeny, pólyában elvesző, de nagyon is életrevaló kis újszülött…immár betöltötte a 6. hónapot!!!!

Rengeteg változáson és fejlődésen ment keresztül ez idő alatt…ami persze normális, és az lenne a baj, ha nem így történt volna…de néha kicsit aggódom, hogyha ennyire gyorsnak tűnik az idő múlása, vajon később mennyire fogok emlékezni azokra a dolgokra, amik adott nap/héten/hónapban újdonságnak számítanak?!

Hiszen most már természetesnek veszem, hogy Kisbabánk aktívan tudja változtatni a helyét, nemcsak mindkét oldalra hasra- és visszafordul, hanem kúszni is megtanult…Januárban pedig még azon aggódtam, hogy nem- e baj, hogy mindig csak a bal oldala felé tud hátról hasra fordulni….

Szonja születése óta 3030g-ról 6110g-ra hízott, szóval kb. annyi a súlygyarapodása, mint az átlag statisztikában: megduplázta a születési súlyát. Nagyon sokat nőtt a hossza (legalábbis számomra annak tűnik) 50cm-ről 66 cm-esre nyújtózkodta ki magát.

Most már sokkal “színesebben” kommunikál, mint korábban, egyértelműbbek a kívánságai…és igen, meg is tud sértődni az Ő kis babamódján…Nagyon szeret gőgicsélni, és néha kiabálni is…

Szerencsésnek tartom, hogy nem egy aluszékony baba, hanem érdeklődő, aktív- meggyőződésem, hogy ez a tulajdonsága is nagy szerepet játszik abban, hogy ennyire ügyes a mozgásfejlődésben. Ami jó, és arra ösztönzi, hogy minél több dolgot felfedezzen az Őt körülvevő világból- az egyben olyan új veszélyeket is rejt magában, amikkel még nem kellett foglalkoznom, mikor még nyugodtan ott maradt a Pici, ahová letettem. Előszeretettel megrágna, és megrángatna minden elektromos vezetéket- és nincs az a távolság, ami nagynak tűnne Számára, ha a távirányító vagy a telefon eléréséről van szó…

Sokkal nehezebb pelenkázni, mint kisebb korában, mert hol a popsikrémes tubust akarja a szájába gyömöszölni, hol a törlőkendős doboz landol egy erőteljes rúgása után a padlón….vagy épp meg akarja kóstolni, hogy megfelelő lesz-e Számára a cserének szánt pelenka….vagy épp csak mindenáron hasra akar fordulni, persze nem azért, hogy megnehezítse az öltözködést….

Még nincs egy foga sem, ettől függetlenül szívesen rágcsál mindent, ami a keze ügyébe kerül. Kanállal még nem tud túl nagy mennyiségű pépet megenni- én úgy gondolom, nincs hozzá igazán türelme…mert ha megkínálom kanállal- mondjuk a banánt- eszik valamennyit, utána éktelen sírásba kezd, de nem eszik többet, csak amikor az üvegébe teszem gyümölcslével.

Ha nem lenne ennyire keveset evő baba, biztos, hogy szigorúbb lennék a kanalas etetést illetően, így viszont örülök, hogy- még ha ilyen módon is, de elfogyasztja a Neki járó adagot. Bízom benne, hogy hamarosan megjön a kedve a “nagybabás” evéshez is.

Azt mondják: “Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”….Lehet, hogy így van, én mégsem ezt érzem. Igaz, hogy ahogy Szonja egyre nagyobb lesz, újabb és újabb addig ismeretlen feladatokkal találom szemben magam, de ez nem tűnik “nagyobb gond”-nak. Csak más a feladat, más amire jobban oda kell figyelni, mert a Kisbabánk igényeinek változásaival a mi feladataink is folyamatosan módosulnak. Első babánál ez előfordul, hogy nehéz, de számomra sohasem nehezebb, mint a korábbi életszakaszokban. Lehet, hogy ez azért van, mert én egy “aggódó típusú” anyuka vagyok, és akkor is agyalok dolgokon, amikor nem kellene- hogy mit meg hogy lehetne másképp, jobban, egyszerűbben…de számomra ugyanilyen nehéz volt eldönteni eleinte, hogy nem fázik-e meg a baba, szóval jó-e Neki a hőmérséklet, eleget eszik-e, mint pl. most az, hogy megóvjam a mozgékonyságából fakadó balesetveszélyből.

Mérlegre téve a fél év jó és rossz oldalát egyértelműen a pozitív oldal nyer. Kisbabánk egészséges lénye, a mosolya, a reakciói, ahogy gőgicsél vagy épp panaszkodik, a kitartása és Ő Maga teljes valójában kimondatja velem azt a tényt, amit nem ismerhettem fel, amíg nem válhattam gyakorló szülövé:

ANYÁNAK LENNI A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS ÉS EGYBEN A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK IS AZ ÉLETTŐL!